2020. szeptember 21., hétfő

Megújulás!

Régóta szerettem volna egy modernebb kinézetet feltenni az oldalra, csak ez azt is jelentette, hogy kevésbé lesz egyedi. Ennek ellenére jelenleg megvagyok vele elégedve, mert már nagyon unalmas volt folyton újra írni a modulokat, meg másolgatni, és mindent HTML nézetben szerkeszteni. Ez a második generációs kinézet sokkal egyszerűbbé teszi számomra a blog szerkesztését.

Nem tudom kinek tűnt fel, de nem egy posztot töröltem -  azért, mert szerintem túl személyes volt egy olyan oldalra, ahol feltüntetek elég sok személyes információt, és semmilyen formában sem szeretném, hogy ez valahogy visszajusson akárkihez is, mert nem más ,,kárára" írogatok ide, csak hogy kiadjam magamból. De ezt máshogy kell, szerintem, szóval egy pöppet igyekszem visszavenni a túlzottan személyes hangvételű bejegyzésekből. A lakásról sem akarok annyit írni, mármint a részletekről. Szerintem fogok képeket mutatni a felújítás folyamatáról, és erről fogok még írni is, de nem akarok túl részletes lenni, mert egyszerűen az internet világa kiszámíthatatlan és nem árt résen lenni. Remélem nem hangzom paranoidnak, egyszerűen csak szeretnék jobban vigyázni a személyes információimra, mert nem anonimként teszem itt közzé a dolgokat. 

Egyébként minden rendben van, csak egy picit ráfáztunk. Szombaton elmentünk egy baráti összejövetelre, igazából mondhatni hogy ,,házibuli" volt, de csak a kisebb fajta (szerintem harmincan sem voltunk). Ma reggelre pedig kaptam az üzenetet a házigazdától, hogy a főnöke, akivel egy helyen vannak, Covid pozitív. Egyébként sem járok be, online vannak az óráim, viszont baromira nem örülök ennek, és remélem nem akadályoz meg hivatalos ügyek intézésében, ráadásul elkapni sem szeretném, hiszen asztmásan azért tartok ettől a vírustól (is). Ha ettől eltekintünk viszont, akkor baromi jó volt szombaton végre látni a barátaimat és kiengedni a gőzt, sőt, itthon is jobb picit a hangulat. A feszültség talán kezd most alábbhagyni, legalábbis testvérem és a párja is normálisak voltak velünk a bulin, még mosolygás is volt. Nyilván a kapcsolatom a testvérem párjával, és egykori barátnőmmel soha nem lesz ugyanolyan, de remélem látja hogy igyekszem és nem akarok rosszban lenni senkivel, csak szeretnék egy kis nyugit és békét.

2020. augusztus 20., csütörtök

Q&A | A Vogue – féle 73 kérdés

Ninaa blogján találkoztam először ezzel a frappáns kérdéssorral - szóval köszönöm neki, hogy elhozhattam, mert rögtön megtetszett! 😊

1. Kedvenc chipsed?

Mindenféleképpen Lays márkájú sajtos chips. Mmm.

2. Reggae vagy country?

Country.

3. Ki / Mi látható a telefonod hátterén? Képet csatolj, ha szeretnél.

Egy cuki, pislogó, dinnyét maszatoló ceca.

4. Mit szeretsz csinálni, amikor nem csinálsz semmit?

Simsezni, sorozatot nézni.

5. Szeretsz Magyarországon lakni? (Vagy ahol élsz)

Szeretek, de kíváncsi vagyok arra, hogy milyen lenne külföldön élni.

2020. augusztus 6., csütörtök

Keep your heels, head, and standards high.

Szóval, valamelyest haladt a költözés ügy. No, nem valami eget-rengetően sokat, de azért valamennyit; lassan, de biztosan. Rettentően izgalmas a téma számomra, hiába rémisztett meg eleinte. Valószínűleg csak jövőre fogjuk elhagyni a családi fészket, addig most már maradunk itt, és boldogítjuk a szüleimet. 😋

Nagyon úgy fest, hogy panel lakásra fog esni a választásunk - Anyáék támogatják, tudják jól, hogy például nekem például abszolúte semmi szükségem egy kertre (kertkapcsolatra sem!). És amúgy nem is tudom megmondani miért, de mindig is nagyon vonzottak a panel lakások. Fogalmam sincs miért, de a hangulatuk, az okos elrendezés. Egy tágas családi házban nőttem fel, jó nagy kerttel, de igazából soha nem használtam ki a kert adta lehetőségeket - nem tudom, engem nem köt le, sokkal jobban szeretek bent kukulni. A másik pedig az, hogy hiába nagyobb a házikó, elég nyomi szegény elrendezése, ami azt eredményezi, hogy folyton útba vagyunk a másiknak, és az eltérő életmód miatt szoktuk is zavarni anyáékat. Szóval úgy vagyok vele, hogy hiába a több négyzetméter, ha valami faszul van megoldva. No offense, azért szerettem itt lakni és itt felnőni, bár az égadta világon mindentől messze vagyunk. 

white concrete building photograph

Nem akarok erről a barátaimnak sokat dumálni, bár nehéz kibírni. Annyira örülök, hogy így alakult - anyáék segítenek, támogatnak, mindenben számíthatok rájuk, és még így 25 éves korom előtt lesz egy saját lakásom. Elképesztő belegondolni hogy sikerült idáig eljutni, bár persze a családom segítsége nélkül nem sikerülhetne. De mégis örülök. Csak nem akarom senki orra alá dörgölni, hiszen a két legközelebbi barátnőmnek még nem volt alkalma, lehetősége eljönni otthonról, és eszem ágában sincs kérkedni. A harmadiknak pedig az albérletet kell kinyögnie, szóval igazából a páromat fárasztom jelenleg minden random ötletemmel meg lelkesedésemmel. Meg Titeket itt a blogomon, aki éppen olvassa. Bocsi! 😄

A hátulütő persze, hogy vajon milyenek lesznek a szomszédok? A hangszigetelés? Mennyire lesz probléma, ha rendezkedünk, fúrunk, akármi? Lehet ezek pancser kérdések, de tényleg semmi tapasztalatom. Vidéki vagyok, és most először kezdtem csak el beletemetkezni jobban a témába.

2020. augusztus 1., szombat

Breathe the sweetness that hovers in August.

Jó rég nem jelentkeztem - egyrészt elfoglalt voltam, másrészt eszeveszett stresszes volt az elmúlt néhány hetem. :<

Az előző külsővel nem voltam teljesen megelégedve, így ma nekiálltam a legújabb szülöttnek. Az egész délutánom ráment. :') Viszooont! Tetszik. Mostanság igénylem az egyszerűséget és rendezettséget, nem tudom mivan velem. Öregszem.

Úgy fest jelenleg, hogy neki fogunk vágni a lakás keresés témának, ami gondolom tudjátok hogy nem egy könnyű feladat. Nem mindegy hol, nem mindegy milyen, és nem mindegy mennyiért. Bizony, mi sem menekülhetünk a rettegett hitelek elől; és habár görcsben állt a gyomrom, igazából kezdek ,,helyreállni", hiszen fantasztikus párom van -  és szüleim, akik mindenben is segítenek nekünk. Belebonyolódni egyébként nem szeretnék a témába, nem túl érdekfeszítő, de egyébként a hangulat is olyan ellenséges eme telken köszönhetően egy-két családtagnak, hogy ez a legjobb döntés amit hozhatok. Sőt, anyáék is eleinte úgy voltak vele, hogy ők is elcuccolnak innen, de végül úgy határoztak, hogy inkább kivárják a dolgok végét. 

women's gray long-sleeved shirt

Egyébként meg teljesen ráfüggtem ismételten a Sims 2-re. Egy az, hogy annyira nosztalgikus, kettő - sokkal jobb, mint a 4. Félre ne értsetek, nem leszólom, elvagyok vele időközönként, de nem nyújtja azt, amit az elődei. Mind a második, mind a harmadik résszel annyit játszottam, hogy az hihetetlen, a 4 viszont unalmas. A CAS az *chef's kiss*, de a többi része unalmas. A második részben a mai napig vannak olyan apróságok, részletek, amelyekkel még SOHA nem találkoztam. Elképesztő, mennyit változott a játékipar is, régen a legtöbb játékban azért érezhető volt a fejlesztő csapat szeretete és igyekvése, manapság pedig... ,,knitting pack". Dafuq? :D 

2020. július 10., péntek

Everybody wants to rule the world

Szóval köhömm - nem sok minden történt manapság. Nyitottam egy új oldalt G-Portálon, ami szerintem segít jelenleg abban, hogy ne váltogassak kinézetet két naponta, ráadásul talán hasznosnak is mondható, mert hátha valakinek megtetszenek az elvihető kinézeteim. Mindenesetre csak hobbi jelenleg, bár ha sikerül a nyár alatt fejlődnöm és lenne rá igény, lehet elvállalnék rendeléseket.

Persze ennek ellenére ma nem bírtam ki, és megint újítanom kellett - igazából csak azért, mert egy átláthatóbb, minimalista kinézetet szerettem volna pasztell színekkel. 
  • .・。.・゜✭・.・✫・゜・。. .・。.・゜✭・.・✫・゜・。.
Egyebek: a családi balhé lezajlott, egy családtaggal és a Hárpiával nem állok szóba mondjuk. Viszont a bátyámmal sikerült beszélgetnem, vettünk neki ajándékot a szülinapjára, és ez olyan jó érzéssel töltött el. A nője nem érdekel, de ha vele nem mérgesedik el a kapcsolat és nem távolodunk teljesen el egymástól, az nekem már siker. Másik jó hír, hogy a The Waylanders végre megjelent, és persze meg is vettem rögtön aznap. Még Early Access a játék, ergo tele van hiányoságokkal, de már most olyan a hangulata, hogy szinte visszarepít az időben - emlékeztet a Neverwinter Nights 2 hangulatára, na meg persze az örök kedvencemére, a Dragon Age: Origins atmoszférájára is (persze ez is volt a fejlesztők célja). Ennek ellenére mostanság hanyagoltam, mert noha már most csodálatos játék, engem baromira zavarnak a hiányzó jelenetek, párbeszédek, mert hát nem a harc érdekel, hanem a sztori, a dialógus, a karakterek. Szerencsére a fejlesztők azóta már kiadtak egy terv-térképet, hogy melyik hónapban mit fognak hozzáadni frissítéseken keresztül a játékhoz; azért úgy szeptemberre már elég combos lesz tartalmilag, és 2021 elején pedig teljessé is fog válni a játék.

Persze azért ennyi ideig nem fogok rá várni, ahogy pótolják a hiányzó részeket hogy a sztori klappoljon, én bele is temetkezem megint és a gép előtt fogom nyomatni órák hosszat. (ꈍᴗꈍ)


Még egy örömhír pedig: sikerült új telefont szereznem! A Huawei P30 Pro-ra esett a választásom, és hát hú. Az, hogy megvagyok elégedve nem kifejezés - gyönyörű képeket csinál, ez pedig motivál arra, hogy újra elkezdjek fotózgatni. Egyedül az előlapi kamerával nem vagyok kibékülve, mert habár 32 megapixeles és szép képeket csinál, fix fókuszos, ami azt jelenti, hogy legalább egy karnyújtásnyira kell lennie a készüléknek ahhoz, hogy normális, éles képet tudjak csinálni az arcomról. Persze, van akinek ez nem gond, azonban én 162 centi vagyok, ergo nem vagyok megáldva hosszú végtagokkal. Fotókat az arcomról pedig kifejezetten közelebbről szeretek csinálni, nem pedig "messzebbről". No mindegy - taktikázás kérdése és tudok itt is olyan gyönyörű képeket lőni. Dehát hozzá kell szoknom. Az S9-em már öregecske volt, rossz aksival, de viszont a selfie kamerája verhetetlen. Imádom még mindig, nehéz megválnom tőle.



 
Az alapsablonért köszönet Therese-nek!